Ki-be ugrál
a két szemem, ugy érzem.
Ha megbolondulok, ne
bántsatok.
Erős karokkal fogjatok le szépen;
ha majd egész valómmal kancsitok
-
ne mutassatok öklöt, úgy se látom.
A semmiből vissza ne rántsatok.
Gondoljátok meg: Ezen a világon
nincs senkim, semmim. S mit úgy hivtam: én,
az sincsen. Utolsó morzsáit rágom,
amig elkészül ez a költemény...
Mint ûrt a fényszóró, csupasz tekintet
kutatja bennem: Mit vétettem én,
hogy nem felelnek, akárhogyan intek,
hogy nem szeret, ki jog szerint enyém.
Ne higyjetek értetlen bûneimnek,
míg föl nem ment az odvas televény.
1936. november-december
|
|
|
|